Hírek

Elindult a Budapest-Bamako Rally

Varga Kristóf

2012.09.09

Honlapunkon végigkövethetik a 2009. évi Budapest-Bamako Rally minden érdekes és izgalmas történését, valamint rendszeresen frissített blogunkon is olvashatják mi minden történt velünk.

2009. január 17-én ismételten elindult a Budapest-Bamako Rally. A DEKOM 2 autóval és 6 fővel biztosítja majd a teljes túraszakaszt. Honlapunkon igyekszünk az út minden érdekes és izgalmas történéséről beszámolni képekkel, videókkal.

Útinapló – Budapest-Bamako Rally 2009.

2009. január 17.

Elindult a Budapest-Bamako 2009. évi futama. Több hónapos felkészülést követően 2 autóval a teljes túraszakaszt a DEKOM biztosítja. Igyekeztünk mindenre felkészülni, bár előrejelzések szerint a versenyszakasz biztosítása hagy majd némi kívánni valót a szervezők szerint. A versenyszakasz mentési vezetője ugyanis nem a vállaltakhoz mérten teljesített, már rögtön az első napon. Ugyan felhívtuk a figyelmet az európai szakaszon lévő balesetekre, de igazán megértő fülekre nem talált.

Kisebb nagyobb problémákat megoldva indulásunk előtti napokban, végül is összeállt 5 fős csapatunk. 405-ös rajtszámmal Szipola Pál és Dr. Késmárky András, 407-es rajtszámmal Dr. Pántlik Róbert, Szabó Ferenc és Hegedűs Gábor. Több száz induló rajtolt el reggel a felvonulási térről.

Eddigi mérlegünk: 3 baleset (nem Bamakosok). 1 esetben sajnos csak 2 ember halálát tudtuk megállapítani Szlovéniában. A versenyszakaszban 1 törött végtag Székesfehérvár közelében. Remélem nem ilyen eseménydús lesz az utunk Bamakoig…

2009. január 18.

Velencéből korán reggel indultunk következő állomáspontunk felé Franciaországba. Monoton, unalmas autópályák, ködös idő. A leesett nagy mennyiségű hó szinte vakít vezetés közben. Megtudtuk, hogy tegnap a versenyszakaszban történt baleset hogyan történt. Az egyik terepjáró követve az itinerben leírtakat, egy földúton haladva kereste a megoldandó feladat helyét, de az út egyszer csak véget ért és az autó egy több méteres szakadékban landolt. A sofőr lába beszorult és elmondás alapján szilánkosra tört. Mivel a verseny biztosítása már Ausztriában volt, a helyi mentőknek kellett megoldaniuk a mentést.

Mint említettem a mi feladatunk a teljesen más útvonalon haladó túraszakasz biztosítása. A két mentőautó kb. 2 millió forint értékű gyógyszerrel, 30 millió forint értékű diagnosztikai, navigációs és telekommunikációs rendszerekkel, 3 millió forint értékű adománnyal megrakottan halad Bamako felé. Igyekeztünk, minden szituációra felkészülni: a mentési felszerelés része a sérültek gépkocsiból történő kiszabadításához szükséges eszközök, sürgősségi orvosi felszerelések és gyógyszerek is. De gondoltunk arra is, hogy a kevésbé súlyos betegségeket is tudjuk kezelni ( a háziorvos nem biztos, hogy lejön, ha hívják). De arra is törekedtünk, hogy a mi biztonságunk is a maximális legyen. Mivel a nyugat-szaharai rész zömében aknamező, az autók alján illetve az ülések alatt végéig 5-5 mm vastagságú páncél húzódik, hogy védhesse a mentőszemélyzetet.

Több magunk kitalálta és továbbfejlesztett rendszert is bepakoltunk. Ilyen a homokba elásott autó önkihúzó rendszere és a gerincsérült sivatagi szállításához megépített hordágyas megoldásunk. Gyakorlatban 2, azaz 2 sérült szállítására alkalmas a Mitsubishi L400 terepjárónk.

Ahogyan az RTL Klub is beharangozta, Fábry Sándor is a mezőnnyel tart. Nagyképűség lenne azt mondani, hogy azért vállalta autóval a 8500 km-es utat, mert a DEKOM csapata bitósítja orvosilag a Budapest-Bamakot, de ez így van… A mai napon a versenyszakaszban újabb baleset történt. Az egyik versenyző egy feladat keresése közben elcsúszott a jégen és elmondás alapján elszakadt az ínszalagja. Több részletet nem sikerült egyelőre kiderítenünk. Aggasztóbb hír, hogy ahogyan melegszik a levegő, úgy a motorunk beállítása sem lesz megfelelő, így holnap reggel legalább úgy 2 órás szerelés vár ránk. Ezért a mai etapot megnyújtottuk, hogy holnapra kevesebb maradjon időben. Még szálláskeresés vár ránk, ami így éjszaka nem lesz egyszerű.

2009. január 19.

Reggel Franciaországban napsütés fogadott. A szelepek beállítását követően kis csúszással indultunk, de napközben behozzuk magunkat. A Pireneusok lejtőin szikrázva veri vissza a hó a napsütést. Kb. 12 C a külső hőmérséklet, és folyamatosan emelkedik.

Valencia narancsligetein átkelve – egy nagyot szalonnázva az otthoni ízek felelevenitése céljából – lassan megérkezünk Murciába. A holnapi napon kompolunk Afrikába. A mezőny erősen szétszakadozott. Valószínűnek tartom, hogy sokan már az átkelésre várnak.

2009. január 20.

Folytatva utunkat Spanyolországban tettünk egy kis kitérőt ‘Angliába’, azaz Gibraltárba. Érdekes milyen más hely a mediterrán országokon belül. Külön világ. Némi afférunk is volt kifelé jövet, mivel angolul szóltam a spanyol határőrhöz. Azért némi feszültség még mindig érződik a területi jogviszonyok miatt.

Estére Tariffába érkezve, közölték, hogy a délutáni és az esti kompok nem közlekednek a viharos időjárás miatt. Többen torokfájás miatt kérték, hogy vizsgáljuk meg őket. Semmi komolyat nem találtunk, enyhe gyulladáscsökkentővel és jótanácsokkal ellátva bocsátottuk útjukra őket. Úgy döntöttünk, hogy a kompkikötőben felverjük a sátrat és a kocsik közelében alszunk. Szélvédett helyen, az autók védelmében álomra hajtottuk a fejünket. Úgy 11 óra körül egy spanyol rendőr verte a sátrunkat, hogy 5 méterrel álljunk arrébb, és a sátrat is bontsuk le.

Kérdeztem miért, amire a válasz az volt: azért mert azt mondtam, és én rendőr vagyok. Megtettük amit kért, és rövid alkudozást követően a járdán felállithattuk ismét a sátrunkat. Az erős szél miatt nehezen aludtunk vissza.

Természetesen más nem gurult előrébb az autójával.

2009. január 21.

Mivel Robi és Gabi egy olcsó szállodában éjszakáztak, reggel felváltva lefürödtünk és rendbe szedtük magunkat. 9.00-kor a komp elindult és sikeresen átértünk Afrikába. Most nem voltak a vámosok olyan kemények, mint tavaly Nadorban. Röpke 1 óra alatt átértünk Marokkóba.

A Mercédesz csapat egyik tagja bicskájával levágta az ujjbegyét. Sikeresen visszaforrasztottam és remélem, a kötözésekkel rendbe is tudom hozni az ujját az út végére.

2009. január 22.

Tegnap este relatíve későn érkeztünk meg Marakessbe. Az út vége felé hívott bennünket egy angolul beszélő férfi, hogy a versenyszakaszban balesetet szenvedtek és orvosra is szükség van. Mivel mi a túrát nem hagyhatjuk el és a baleset GPS koordinátái alapján 500 km-re tőlünk történt, nem vállaltuk a mentést. Azonnal értesítettem a versenyszakasz orvosi egységét. Akik később visszajelezve közölték, hogy nem találták a sérülteket, így továbbmennek a napi cél irányába. Igyekszünk kideríteni minden részletet.

Marakessben a piaci forgatagban vacsoráztunk, és lélekben illetve testiekben is készültünk a mai napi sivatagi alváshoz.

Szokatlan módon a belvárosban 4 C-ot mértek a hőmérők. Így a sivatagban – hajnalra – fagyni fog. A komp csúszása miatt nagyon sok autó Marakessig ment, mivel nem merték bevállalni az Atlason átvezető utat éjszaka. Jól döntöttek, mert akik nappal vágtak neki a hóviharban rekedtek.

Hajnal fél 3 kor megszólalt a telefonunk és egy versenyből átjött csapat kérte a segítségünket. Marakess előtt az egyikük rosszul lett és elveszítette az eszméletét.

Megadtuk a hotel koordinátáit, eléjük menve felkísérve a beteget, a hotel szobában részletesen megvizsgáltuk. Kiderült, hogy az egyébként is vérnyomásproblémákkal küszködő paciensünk nagyon keveset ivott és evett a nap folyamán és valószínűleg ez okozhatta a problémát. Terápiás tanácsokkal és szükség szerinti gyógyszereléssel engedtük tovább. Reggel kontrollvizsgálaton rendben találtuk, de azért szeretnének a közelünkben maradni.

Igyekszünk mai napi úticélunk felé, ahol most már szükségét érzem egy eligazításnak is.

Az éjszaka a sivatag közepén egy sárból megépített, a csillagok háborújának díszleteire emlékeztető helyen lesz. Ingyen sört mérnek a csuklós buszban.

Közben sikerült Agadirban alkatrészt vásárolni az autóhoz, amit hamarosan be is szerelünk majd. Csak az érdekesség kedvéért, azt az alkatrészt, amit Európában rendelésre tudnának beszerezni, azt kb. 5 percen belül biztosítani tudtak. 20 euróért azonnal kiszereltek egy másik motorból.

2009. január 23.

Jól telt az éjszaka a sivatag közepén. Lefekvés előtt bandázódtunk egy kicsit, aztán hamar elaludtunk. A tegnap hajnali betegellátás + a napi 8-900 km kicsit kiszívott bennünket.

A mai távunk is közel ennyi. Átlépjük a képzeletbeli nyugat-szaharai határt és egy kiugró földnyelven, mesés helyen, Dakhlában töltjük az éjszakát.

Reggel többen kérték az orvosi segítséget. Kötéscsere a félig levágott ujjú srácnak (megjegyzem nagyon szép lett), kötőhártya gyulladás, ínhüvelygyulladás.

Aztán szép lassan elindultunk. A táj az Angol beteg című film nyitójelenetére emlékeztet. A mai utunk már az óceán partján vezet. A partszakasz abszolút úgy néz ki, mintha nemrég szakadt volna le Afrika az őskontinens egyik részeként a dél-amerikai kontinensről.

Továbbra is többen keresnek a versenyszakaszból, akik egyszerűen nem találják a mentorokat.

Lassan ránksötétedik és van még kb. 200 km. A sivatag itt úgy néz ki mintha most párolgott volna el a tenger, hátrahagyva mindent ami valaha itt élt. Tényleg olyan érzés, mintha a tenger alatt autókáznánk. Készülünk a holnapi, előreláthatóan 5-6 órás mauritán határátlépésre.

2009. január 24.

Szinte egész napost program volt a határátlépés.

A mai napot majd részletesen leírom, de most autót kell szerelnünk. Noandibou városában vagyunk.

Egy kisebb csípést kellett ellátnunk, ami allergiás reakciót váltott ki az illetőből.

2009. január 25.

Tehát a marokkói-mauritán határátlépés: röpke 6 órásra sikerült, ami átlagosnak számit. Néha egy irodában, néha pedig egy bokorban ülő egyenruhásnak kellett kiállítani a különböző papírokat. Kifogtunk a mauritán részen egy röpke imát (1 óra). Aztán indultunk tovább Noandibou felé. Közben még egy-két katonai ellenőrzőponton átmentünk, ahol az egyiknél csak 50 euró kenőpénzért cserébe tudtunk továbbmenni.

Iszonyú kavarodások vannak a mauritán és a mali biztosításokkal. A kifizetett biztosítások egy része nem jött meg az autóknak. Elindult a hasmenéses időszak is. Többen jelezték, hogy szeretnék, ha megvizsgálnánk őket.

Az időjárás továbbra is nekünk kedvez, nincs akkora meleg, mint tavaly. Kellemesebb igy autóban ülni egész nap. Tegnap délután kicseréltük a magyarországi szerelő ki nem javított elemét. Eltettük neki emlékbe, hogy mindig eszébe jusson.

Tegnap beszélgettem az egyik versenyzővel, mit és hogyan vállaltunk az orvosi biztosítással kapcsolatban. Nagyon meglepődött, hogy csak úgy tudtunk eljönni, hogy az egyik autó önköltséges, a másiknak pedig, csak a szükséges költségeit fizetik a szervezők. Azt gondolták, hogy a befizetett nevezési díjért cserébe, jut nekik ez a szintű egészségügyi ellátás. Kb. 5-10 millió forint összeget saccoltak a mi díjunkra. Elmondtam, hogy 5 millió forint az Egyesület teljes éves bevétele, amiből próbálunk mindent megoldani. A 2 autó felkészítése kb. 2,5 millió forint volt, illetve az egyéb költségek most tartanak 1 millió forintnál.

A csapat kezd fáradni. Néha pedig a hely varázsát sikeresen lerombolja egy-egy katonai ellenőrzőpont, ahol kivesznek a zsebünkből még plusz eurókat. Sokszor eszembe jut, hogy vajon külföldön is így állnának e hozzánk, ha felépítenénk egy ilyen jól működő orvoscsoportot, és ennyire támogatnák-e, mint ahogyan kis hazánkban teszik ezt.

Tartunk a B2 nevű ponthoz, ami a tengerpart és a sivatag találkozásánál van, messze a közúttól.

2009. január 26.

A B2 beachet megnéztük, aztán úgy döntöttem, hogy bemegyünk a városba, mivel összesen 10 autó jött be. Sokan elakadtak a homokban és úgy döntöttek, hogy bemennek a városba. Igy mi is szállodában töltöttük az éjszakát. Erős szél van, este hüvös.

A mai napon bevárjuk a mezőnyt, aztán gondolkodunk rajta, hogy a holnapi pihenőnap helyett tovább utazunk.

2009. január 27.

Mivel a legtöbb versenyző átjött a túrába, illetve feladta a versenyt, az itiner szerint pihenőnap miatt nekünk továbbra is vesztegelnünk kell még egy napot.

Tegnap többen kerestek fel bennünket lázas hasmenéssel, ízületi gyulladásokkal. Egyre többen betegednek meg. Nagy az elégedetlenség a biztosítások hiánya, a szervezetlenség miatt.

Nouachot nem egy szép város. Újabb építésű betonkockák sorakoznak egymás mellett, a piac a különböző népcsoportok furcsa keveréke. Szemét és emberi vizeletszag terjeng az utcákon, mindenhol valamit rád akarnak tukmálni.

Beszéltünk a főrendezővel és kicsit úgy néz ki, hogy széthullik a rendszer. Láttuk azt az autót, ami többször megpördült, de szerencsére nem lett senkinek semmi baja. Beszéltem Fábry Sándorral is, aki azonnal kérte a vizsgálatokat, amit el tudunk végezni, úgyhogy holnap Kiffában megvizsgáljuk.

Mai tervünk, hogy a tengerparton heverészünk és holnap korán reggel végre elindulunk ebből a porlepte városból.

2009. január 28.

Végül is késő délután elindultunk Aleg felé. Alegbe érkezve Afrika legelmaradottabb és legszegényebb területére érkeztünk. Szálloda semmi, sátrat verni életveszélyes. Itt mészárolták le tavaly a francia családot. Bevártuk a Katasztrófaelháritási-csoport csapatát, Papp Ákosékat, és velük a sötétben nagyon óvatosan lecsorogtunk Kiffába, a következő napi állomáspontra. Gyakorlatilag majdnem mindenki ezt tette. Itt sátrat bontottunk és aludtunk egyet. Ma reggel autószerelés. A kísérő autó elektromos rendszere felmondta a szolgálatot. Mivel előre mentek, nem tudtunk semmit Gabiékról, de ma reggel elmesélték, hogy néhány autóval összefogva, világítás nélkül tették meg a 600 km-es szakaszt.

A helyi “szervízműhely” szerelője 5 órás megfeszített munkával működőképessé tette a rendszert.

A két mezőny, a túra és a verseny is találkozott Kiffában. A verseny szakasz orvosi biztosítása nem érkezett be, így a teljes mezőny orvosi feladatát nekünk kellett megoldani. Egész délután és este dolgoztunk (kiszáradás, hasmenés, napszúrás, kisebb-nagyobb sérülések, vércukorszint problémák). Engem is megcsípett valamilyen egzotikus, hazánkban nem létező állatka, mer délutánra erős allergiás reakcióval, az egész nyakamon óriási kiütések jöttek ki. Az esti megbeszélés előtt a főszervező félrehívott bennünket, hogy tudunk e valami információt arról, hogy emberrablás készülődik. Azonnal hívtuk a Külügyminisztériumot, akik a marokkói rabati nagykövetségen keresztül megerősítették a hírt.

Kicsit ideges voltak a szervezők. Azt kaptuk utasításba, hogy a pisten (földúton) kísérjük a mezőny. Akik a műúton haladnak tovább, katonai biztosítást kapnak Mauritániában. Mivel közel van a szenegáli határ, az esetleges emberrablók könnyen el tudnak menekülni. Tehát minden adott egy ilyen akcióhoz. Fábry Sándort szinte azonnal Bamako felé “menekítették”. Kisebb-nagyobb feszültségek keveredtek a csapaton belül is, de remélem, ha kipiheni magát, mindenki másképp látjuk majd a helyzetünket.

Este a magunkkal hozott gyógyszerek egy részét odaadományoztuk a kiffai katonai kórháznak.

2009. január 29.

Reggel napfelkeltekor, eligazítást követően elindultunk a pisten. Többszöri csörlőzés a homokban, vízátfolyásokon majdnem derékszöges átkelések. 300 km 15 óra alatt.

Félúton elszállt az L300 elektronikája ismét. A 3/4 utat sötétben világítás nélkül tettük meg.

Időben elindulva, félútig jutva kaptuk a hírt, hogy egy motoros Kiffahoz közel felborult. Nekünk kb. 3 óra lett volna vissza. Megszerveztük, hogy a kiffai katonák szállítsák el a sérültet a kiffai katonai kórházba.

Haladtunk tovább a mezőnnyel. Mi is bekaptunk egy követ a lengőkarba, és blokkolta a lengéscsillapítónkat. Nehezen, de eljutottunk Kayesbe. Közben egy Mali istenháta mögötti határátlépés, útkeresés a szavannán keresztül út nélkül.

Fárasztó út volt. Este a kijelölt szállásra érve kimerülten estünk az ágyba.

2009. január 30.

Autójavítással kezdjük a napot. Nem tudtunk a mezőnnyel tovább indulni. Nincs értelme a szavannára, a köves utakra ilyen műszaki állapotban beküldeni az autókat. A mentőknél megtanultam, hogy legelső a saját biztonságunk!

Kb. délután 3 óra körül végeztek a szerelők. Addig Kayes piacán kószáltunk, ismerkedtünk a helyiekkel.

A francia gyarmati korból hátrahagyott szállodából kijelentkezve indultunk tovább Bamako felé. Diéma a mai cél. Ahogyan látom az útjelző kövön, még 80 km. Lassan sötétedik, és sajnos nem ajánlatos a vonuló állatok, időnként emberek miatt nagy sebességgel közlekedni. Sokan már Bamakoban egy hotelben pihennek. Az L300-ból erősen folyik az olaj. Hátul már végigverte az autót. A CB rádiót a xenon fényszórók erősen zavarják, a töltés pedig nem túl megbízható.

2009. január 31.

A tegnap este felejthetetlenre sikerült. Diémában egy angol misszionárius hölgynél éjszakáztunk. Elhívta a város tánccsoportját, és olyan műsort adtak, hogy mindenkinek kikerekedett a szeme. Az igazi afrikai hangulat.

Úgy döntöttem, hogy a városban működő két kórházba adományozzuk az összegyűjtött gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket.

Nagyobb szükségük van rá, mint a bamakoi kórháznak. Egyébként is ide senki nem hoz semmit.

Megvizsgáltunk néhány gyereket és megmutattuk a gyógyszereket az orvosoknak. Körbevezettek minket a kórházban. Hadd ne keljen részleteznem mit láttunk. A honlapunkra felteszünk néhány képet, ha hazaértünk.

Más csapatokból nem volt lelki erejük látni, hogyan működik a rendszer.

A megmaradt gyógyszereket, kötszereket holnap a bamakoi gyermekklinikának adományozzuk, terveink szerint.

Reggel újabb autójavítás volt. Valahol nyomja ki az olajat a motor. Valószínűleg már csak azt a 350 km fogja kibírni az autó, aztán vége. Egy autóval kevesebb lesz. Valahogy megoldjuk otthon ezt a problémát is. Tartunk Bamako felé. Néhány óra és megérkezünk, aztán 1 nap pihi, és indulunk egy autóval haza. Kalandos lesz kísérőautó nélkül.

Tudom, hogy elcsépelt lehet, de az, egészen biztos, hogy ilyen szinten felkészültek nem lehettünk volna, ha azok a cégek nem támogattak volna, akik eddig is. Most igazán élesben próbálhattunk ki sok dolgot, és azt kell mondanom a tesztek remekül sikerültek. A Sandstonos ruhák remekül bírták a gyűrődést, a Lifepack defibrillátorok az 50 fokos hőségben és erős rázkódás közepette is tökéletesen működtek. A MARSO Kft által biztosított terepgumikkal egyetlen defektünk sem volt.

Remélem egy-egy tesztelés sok információt adhat a cégeknek, és természetesen referenciát is, hogy ezek a termékek valóban azt a teljesítményt adják, ami az ismertetőkben is le van írva.

Na és persze a munkánkhoz nélkülözhetetlen gyógyszermennyiség, amit a Sandoz, a Richter és a TEVA ajándékozott csapatunknak. Ilyenkor látjuk mennyit is ér valójában ez a segítség.

Remélem azzal a sok segítséggel, amit mi is adunk ezt valóban megköszönhetjük.
2009. február 1.

Botrányosra sikerült a beérkezésünk. De nemcsak nekünk.

A szállodához érkezve a fentartott parkolóhelyünkre nem engedett be a biztonsági őr. Felbőszülten mentem a főszervezőkhöz, hogy mindenképpen szóljanak ezeknek a hülyéknek, mert ha el kell mennünk, kellemetlen lesz az embereknek minket keresgélni, főleg ha erősen megy a hasuk.

Nekem esett ordítva a Debrecenben fogorvosként végzett és hazánkban praktizáló mali fiunk, hogy mit képzelek magamról, ha így beszélek adjam vissza a diplomámat és szégyelljem magam, és otthagyott. Kicsit értetlenül álltam megszégyenülten a tömeg előtt és annyit kérdeztem, hogy most ez mi volt.

Mali barátunk, akinek a teljes mezőny nagyon sok eurót átutalt mindenféle címszóval, szándékosan nem foglalta le szállásunkat, és amikor Gabi visszakérte volna a nekünk rengeteg 350 eurót, mosolygott és közölte, hogy nem. Pali és Feri is beleszóltak akkor már, és megkérdezték mali doktorunkat, hová lett a fejenként beszedett 125 euró, amit vízumra költött (határon vásárolt ár 20! Euró/fő), az autónként átutalt 145 euró (eredeti ár 20 Euró/autó), és különben is hol van a biztosítás. Mali dokink a főszervezők irányába mutogatott. Feri megérintette a vállát, hogy rendben beszéljük meg a főszervezőkkel. Ordításban kitörve akart elvitetni bennünket a rendőrökkel, mondván Ő otthon van és mi pedig nem.

Pali kérte még egyszer, hogy számoljon el a pénzünkkel, de cserébe édesanyjának nevével emlegetett obszcén kifejezéseket kellett hallgatnia Fekete Pákó stílusában.

Így a csapat a záró bulin sem igazán képviseltette magát.

Hazaút előtti pakolás. Az egyik autó meghalt. Egyedül kell visszaindulnunk. Erről és sok más kiegészítésről később számolunk be…

  • Elérhetőségeink:
  • info@dekom.hu
  • +36-54/466-137
  • +36-20/2233-566

További híreink

Keretmegállapodás született a Külgazdasági és Külügyminisztériummal

Ágnes Késmárky

2021.02.28

2021. február 16. a DEKOM életében egy újabb fordulópont lett.A Külgazdasági és Külügyminisztérium szakmai döntése alapján, keretmegállapodás formájában bízta meg a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportot a külföldi egészségügyi […]

Tovább

Óévbúcsúztató szilveszteri ajándék a tanyavilágban

Ágnes Késmárky

2020.12.30

2020. december 29-én, hagyományainkhoz híven, szilveszter napjához kapcsolódva ellátogattunk a Debrecen környéki tanyavilágba. A járványügyi intézkedéseket maradéktalanul, szigorú rendben követtük. A veszélyhelyzetre való tekintettel az orvosi ellátást, illetve a kapcsolódó […]

Tovább