A honlapunkra első, vagy akár többedik ízzel klikkelő, joggal felteheti azt az általános kérdést, hogy miért és hogyan lett a DEKOM és egyáltalán mi is az a DEKOM.
Hosszú és kalandos 7 éve alatt egy olyan életformát hoztunk létre, mely példaértékű is lehet mások számára. Egyedi ötletekkel, kemény munkával, igen sok kitartással mozgalmat indítottunk.
Akik tagjainknak mondják magukat, büszkén viselik egyenruhánkat, büszkén mondják magukról, hogy „DEKOMOS vagyok”…
2005. karácsonyán Indonézia, Szumátra szigetét ért földrengés és szökőár hozta össze azokat a segíteni akaró embereket, akikkel megalapíthattuk a Debreceni Egyetem orvoscsoportját. A segíteni vágyás mellett fontos szempont volt a szakmaiság, a felszerelések minősége és a barátság. Igen a barátság, hiszen akik együtt dolgozunk, a mindennapok problémáiban, örömében közösen osztozunk, egymást istápoljuk, néha egymás támaszai vagyunk. Közösen gondolkodunk, közösen cselekszünk, közösen élünk a DEKOM-ban.
Gondolatainkat összetéve (és nem másolva) olyan programok születtek, mint a katasztrófák helyszínén nyújtott mobil orvosi ellátás, a tanya-segélyezési programunk, egyetemi tantárgyunk, gyermekotthonos szűréseink stb.
Az orvosi- és mentőcsoport adta feladatok mellett fontos része lett működésünknek a karitatív munka is. Pontosan megtervezett gyűjtési akciók, egyedi kivitelezés jellemzi minden egyes segélyezési munkánkat. Egyre többen csatlakoznak, és ezzel együtt egyre többen érzik át, mit is jelent segíteni egy-egy elesettebb embertársunkon. Hiszem és vallom, hogy a fiatal korban szerzett pozitív eszmeiséggel egész életünkben gazdálkodhatunk, és pozitív hozzáállásunkkal környezetünket is pozitívabbá varázsolhatjuk.
Ez a mottója annak a nepáli idézetnek is mely úgy szól:
„Mindazok, akik boldogtalanok, azért boldogtalanok, mert saját boldogságukat keresték, mindazok, akik boldogok, azért lettek azok, mert mások boldogságát keresték.”
Merjünk boldogok lenni! Tegyünk egy picit másokért is, hogy megszépülhessen a Világunk!
Dr. Késmárky András, Elnök